Csupán tavaly 300 ezer forintnál is nagyobb kárt okozott "megélhetési kisvállalkozó" ügyfelének egy tájékozatlan könyvelő. Igaz, az átlagnál jóval olcsóbb árért.

Pedig az esetnél egyszerűbb könyvelői feladatot hazai viszonyaink között elképzelni is nehéz.

A szabályok szerint az evás, kizárólag bevételi nyilvántartást vezető betéti társaság házaspár tulajdonosai az eva, a társadalombiztosítási járulék és az iparűzési adó befizetése után elvileg minden további adóügyi, avagy adminisztrációs teher nélkül szabadon rendelkezhettek pénzükkel.

A minimálbér duplája utáni társadalombiztosítási járulékot is csupán a bevételszerzésben személyesen egymaga közreműködő férj után kellett fizetniük, mivel a feleség éppen gyesen volt. Ám a könyvelőjük másként értelmezte a rendelkezéseket és hosszú éveken keresztül, gyakorlatilag az eva bevezetése óta a fentiek szerint egyszer már leadózott pénzükből még személyi jövedelemadó köteles közreműködői díjat is kivetetett velük, teljesen fölöslegesen. A károsult utólagos számonkérésére pedig csupán a vállát vonta: - Te írtad alá a bérlistát!

Tapasztalatom szerint egyébként a vállalkozások hirtelen elszaporodása nyomán hihetetlenül felhígult könyvelői szakma legsúlyosabb áldozatai a magyarországi kisvállalkozásaikat otthonukból igazgatni gondoló, megbízható itteni munkatárssal, nyelvtudással nem rendelkező külföldi tulajdonosok.

Az egyik nyugat-európai cégtulajdonos nemrégen történt esete tipikus: interneten keresztül került kapcsolatba egy angolul is beszélő ügyvéddel, aki rögtön könyvelőt is ajánlott. Hogyan, hogyan nem, utóbbi iránt mindjárt akkora bizalma támadt a külföldi tulajdonosnak, hogy még a pénzkezelést is rábízta teljes meghatalmazással.

Az, hogy a cég egyik itteni szállítójával összejátszva a könyvelő annak a szerződés szerinti összegnél jóval többet juttatott, apróság volt ahhoz képest, hogy egy dilettáns javaslatával lényegében csődbe vitte a vállalkozást.

Az találta javasolni ugyanis a külföldi tulajdonosnak, hogy az itt keletkező nyereséget ne osztalékként, hanem tagi közreműködési díjként vegye ki, ő ugyanis úgy számolta, hogy annak sávos személyi jövedelemadó terhe kisebb lesz, mint a 25 százalékos forrásadó. Ami igaz is, csak éppen az összességében a kifizetett összeg negyven százalékánál is többre rúgó társadalombiztosítási járulékról feledkezett meg, félreértelmezve egy nemzetközi szerződést.

Az említett esetnél talán csak az a Magyarországon nagybani külkereskedelmi céget alapító kelet-európai, magyarul csak tolmács segítségével boldoguló vállalkozó járt rosszabbul, akinél hét hosszú év után derült fény arra, hogy a havi százezres nagyságú díj ellenére könyvelője gyakorlatilag semmit sem csinált. Illetve mégis, szakmányba gyártotta az éppen szükség szerinti adatokkal a hamis mérlegeket, bevallásokat, de a hatóságokhoz egyet sem adva le belőlük.

Amúgy ebben az esetben is egy jó külföldi kapcsolatokkal és némi nyelvtudással is rendelkező ügyvéd volt a „kerítő", aki a nyomtalanul eltűnő könyvelő esete kapcsán ártatlan arccal közölte a károsulttal: ő emberben ekkorát még soha sem csalódott...!

HV